Tengeri Kajak: Hogyan kezdjem – II. Rész: Az evező

Ha sikerült kajakot vásárolni, érdemes elgondolkodni valamin, hogy haladni is tudjunk vele. Evezőt sokfélét kapunk, sokféle áron.  Kis szerencsével 6-7 ezerért már lehet kapni, de 100 ezer környékén is van választék. Alapjában véve nem szabad ezen spórolni, mert van olyan fontos a biztonság és kényelem szempontjából is, mint maga a kajak. Tengeri kajakozáshoz kicsit másként kell választani mint más evezési formákhoz.

Tollforma
Két alapszabás, és számtalan variáció létezik az evezők tollára. Mivel ez határozza meg leginkább az evező viselkedését, érdemes ezzel kezdeni a válogatást. Alapvetően szimmetrikus és aszimmetrikus tollat különítünk el.  A szimmetrikus annyit tesz, hogy a toll, tükörszimmetrikus a nyél vonalára. Ezt a formát manapság csak a legolcsóbb kategóriában alkalmazzák, bár igazából nem tekinthető túlhaladottnak, mivel ez a forma tökéletes abban az esetben, ha nagyon magas lapáttartással, és mélyre merített evezővel húzunk. Ilyen módon nem érvényesül az aszimmetrikus toll abbéli előnye, hogy kompenzálja a felső tollrész kisseb mértékű bemerülését…  Na, ez most jó tudományos lett, de a lényeg, hogy lehet jó a szimmetrikus toll, de úgyse lehet ilyet kapni megfelelő minőségben, így ezeket jobb elkerülni. Egyes nagy erőigényű vadvízi lapátoknál kezd visszatérni a szimmetrikus forma, de most tengeri kajakról beszélünk, szóval ezt hanyagolnám.
Tehát ragadjunk le az asszimetrikusok osztályánál, és itt kezdjünk válogatni.  Három nagyobb családba lehet sorolni ezeket a lapátokat. A legmodernebb, és sokak által kedvelt forma a wing lapát. Ennek lényege, hogy akkora erővel lehet húzni, amitől bármilyen más evező már csak bugyborékokat vetne, és szitálna őrült módon, elpocsékolva a befektetett erőt. A wing, ténylegesen úgy működik mint egy szárny: Nem csak a toll mögött összepréselt vízzel tol előre, hanem a mellette elhaladó és elé bekavargó víz is az előrehaladást szolgálja.  Óriási erőt lehet kifejteni vele, már ha rendelkezünk vele. Mármint az erővel. Az evezőt bárki megveheti, csak pénz kérdése. Sajnos tengeri túrázásra nem az igazi. Amellett, hogy hamarabb kifáraszt, és csúnyán néznek ránk a túratársaink, hogy állandóan elhúzunk vele, még támasztásra és kormányzásra sem tökéletes. Ez én véleményem, hogy érdemes kipróbálni egyet, esetleg ha tetszik megvenni, és azzal izmozni a Dunán, de tengeri túrára nem ez az ideális.
A második szimmetrikus tollforma a „kanál”. Ennek a jellegzetessége, hogy a húzás irányában öblös. Látszólag ez jó dolog, mivel így több vizet tol maga mögött, de valójában ez a forma hajlamos szitálni. Ez annyit jelent, hogy húzás közben fel-le mozog, ahogy enyhén dülöngélve hol fönt, hol lent engedi gyorsabban a vizet. Lehet mindkét irányba kanalas, illetve csak hosszanti irányban hajlított. Ez utóbbi forma volt a régebbi fa lapátokra jellemző, viszont ott a nehezebb fa toll a tömegéből adódóan nem volt hajlamos szitálásra. (vagy akkor még én voltam annyival gyengébb, hogy nem szitált be). Persze lehet jó lapát kanalas tollformával, de ahhoz nagyon jól kell megtervezni, tehát ilyet csak a drágább kategóriából érdemes választani.  Elég bonyolult tud lenni egyes tollak formája tehát igazából nincs éles határvonal a csoportok között. Még a wing-nek is léteznek túrásított változatai.
Harmadik csoport a „szögben álló” vagy kétszárnyú tollforma. Igazából nem találtam frappáns magyar nevet ennek a formának. Lényegében olyan mint egy repülő sirály. A forma látszólag nem túl nyerő, mivel ékként halad a vízben, azt csak részben hátrafele tolva, részben viszont le és föl préselve. Cserébe nincs szitálás, még nagyobb erőlködésnél se, valamint nem büntet fejre állítással, ha nem elég függőlegesen tesszük vízbe. Ugye más evezők ilyenkor vagy kipattannak a felszínre, és húz az ember egy nagy luftot, vagy beszaladnak a hajó alá. Mindkettő elég borulásveszélyes. Sajnos bugyborékot vetni hajlamosabbak mint a többi forma.

Toll szélesség
Általánosságban azt mondják, hogy a szélesebb toll erősseb evezősöknek való, míg a keskenyebb inkább nőknek, gyengébbeknek. Na, ez alapvetően butaság. Persze, amíg csak 1-2 órát evez az ember, van igazságtartalma, de én az oldalamon főként túrázásról írok, nem délutáni lapátolásról, így ezt a teóriát itt el is vetném. A szélesebb toll arra jó, hogy ha rövid ideig nagyon nagy erőt kell kifejteni. Például vadvízen, vagy szörfözésnél (mármint kajakban szörfözésnél).  Az ilyen evezők tolla rövid, és széles. Az egyik gyártónak van egy ebbe a kategóriába eső evezője, ami a Garfield  nevet kapta… Elég szemléletes. Az evezési stílus is meghatározó a toll szélességében. Aki magasra emelt evezővel húz (high stroke) az a széles tollal jár jobban, mivel az általában rövidebb is, így nem kell annyira magasra emelni. Aki alacsonyan szereti tartani az evezőt (fejmagasság alatt marad a nyél) annak a keskeny, de hosszú toll a nyerő. Szintén mert alacsonyabbra kell emelni, és mert nem csak a toll alja lóg a vízbe, elforgatva a csuklót.

Szeles időben áldás tud lenni egy keskeny tollú evező. Egy elforgatott, széles toll úgy viselkedik szélben, mint egy repülő csűrlapja. Fölrántja a felső tollat, mélyre nyomva azt, amelyik a vízben van, vagy ellenkezőleg, és folyamatosan ki akar tekeredni a kézből. Mivel állandóan forgatni kell, mindig másként rángat, és abba fárad bele a csukló, hogy a szél ellen kell dolgozni. Igazából megfontolandó egy keskenyebb tollú lapát, még ha ezzel jópár km/h-t áldozunk a sebességből.

Állítólag a könyök és csuklófájdalom ellen is hasznos, ha keskeny az evező tolla, mivel kisebb erővel lehet csak húzni (direkt nem azt mondom, hogy kisebb erővel KELL húzni, mivel az azt sugallná, hogy kevesebb munkával jutunk előre). Mindenesetre, ha ilyen problémát tapasztal valaki, érdemes megfontolni ezt is.

Evező anyaga
Ha már kiszemeltük a leginkább ideális tollformát, érdemes eldönteni, mennyit szánunk az evező megvásárlására. Az ár szempontjából, a márka által adott „gizdaságfaktor” mellet az anyagösszetétel, és az ebből adódó tömeg a meghatározó. Itthon sajnos kevés olyan gyártó van a piacon, aki egy formát többféle kiadásban is készít. Általában a tiszta üvegszál szokott lenni a legolcsóbb verzió, és a toll, majd a nyél kevlárra, még drágább esetben karbonra váltásával folytatódik az ár gyors ütemű növekedése.

Ha az alapoktól indulunk, akkor a hazai kínálat az alumínium nyelű, fröccsöntött műanyag tollú evezőktől indul. Ezek ára 10 ezer körül mozog. Többet nem is érnek, mivel rendkívül nehezek, és a tolluk formája is csak ritkán tekinthető jól megtervezettnek. (ilyenek nálunk a Galasport és Gumotex olcsó evezői). Rövidebb evezgetésekre, kezdőknek nem rossz választás. Gyakorlatilag elpusztíthatatlanok, így tartalék evezőnek is használhatók, ha később drágábbat veszünk (persze ez esetben érdemes szétszedhetőt vennünk)

A kompozit evezők legegyszerűbbike az üvegszálas lapát. Általában könnyűek, és sokszor ocsmány módon drágák. Itthon nagyjából 20 ezernél indulnak, de ennek többszörösébe is kerülhet némelyik. A formaválaszték ebben a kategóriában már elég nagy, így lehet válogatni. Egyes változatok kombinálják az üvegszálat más szilárdító anyagokkal is. Ár szempontjából nyerő, ha könnyű karbon tollat olcsóbb üvegszálas nyéllel kombinálják. Egyes készítők a tollat és a nyelet külön is árulják, így mindenki összerakhat magának megfelelő árú, tömegű evezőket.  Érdekes módon némely gyártó pont ellenkezőleg csinálja, és a nehéz tollat könnyű karbon / kevlár nyélre rakja. Lehet, hogy csak én vagyok hülye az egészhez, de nagyon úgy érzem, hogy ez egy rettentő nagy balgaság. A toll az amit nagy úton kell mozgatni, és a tehetetlenségi erő itt jön ki leginkább, míg a nyél tömege inkább csak a lefelé húzó erőt adja. Több, nálam sokkal kompetensebb Kajakos könyv-író javasolja az üvegszál nyél, karbon toll kombót, míg a fordítottjáról még csak néhány termék leírásában hallottam. Szóval szerintem ez marketing, és árfelhajtó tényező, semmi több. Tény, hogy az üvegszálas toll jobban viseli kövekhez püfölést, de az nem magyarázza a fenti anomáliát, mivel a toll élének erősítése nem ismeretlen fogalom egyik gyártó előtt sem.

Full karbon, és egyéb ultramenő lapátok: Ebben a kategóriában általában ritkák a tervezési hiányosságok, és ha erre szánod a pénzed, tudod, mire van szükséged, így ebben a cikkben nincs értelme fejtegetni a témát. Alapvetően ezekben az evezőkben teljesedik ki a kézben lévő tömeg minimalizálása. Sajnos érzékenyebbek is mint a nehezebb, és olcsóbb alternatívák, így az átlag magyar tengeri kajakosnak nem igazán ajánlhatóak. Ha tellik rá, persze vegyed, vigyed, de ne ezen múljon, hogy gagyi ruházatot, mentőmellényt veszel.

A hagyományok miatt érdemes említést tenni a fa lapátokról is. Kézbe venni talán ezeket a legjobb, de a tömegük miatt ma már nem igazán veszik fel a versenyt a modern darabokkal. Gyártásukkal kevesen foglalkoznak, és formatervezésük sem vethető manapság össze a modern anyagokból készültekkel.
Újabban nagy divat, ezért némi alázás illeti tőlem a „hagyományos” eszkimólapátokat. Sokan odavannak a nagy múltú és manapság meglepő forma presztízsével. Az ősi tökéletességet látják benne, holott a tökéletessége abban áll, hogy szerencsétlen sarki népek ezt tudták kihozni abból az úszadékfából, amihez hozzájutottak. Ha valami anomália folytán kevlárszövet és hordónyi műgyanták vetődtek volna partra a környezetükben, valószínű ők sem ezt a formát hozzák ki az evezőikhez. Mindenesetre jól lehet keresni ilyen evezők készítésével… Ha valamiért mégis rákattanok erre a formára, akkor inkább csinálok magamnak egyet. Az összetevők és szükséges szerszámok közel 2000 forintot tesznek ki, szabásmintát pedig a neten találni eleget. A forma szépségét pont az adja, hogy hatékony és mégis könnyű elkészíteni.


Evező hossza

Az alapmódszer egyszerű: Magadmellé veszed az evezőt, és fölfele kinyújtott kézzel, nem nagyon nyújtózkodva, telitalpal a földön, körülbelül a tenyered közepéig kell érjen. Persze ez ritkán ilyen egyszerű. Számít a hajó szélessége és az evezési stílus is. A Werner paddles honlapján elég használható evező-választó progi található, de ezt tényleg csak próbálgatással lehet eldönteni. Hasznos, ha amikor a kajakokat próbálgatjuk, akkor evezőből is kezünkbe veszünk jópárat. Érdemes a fenti módszerekkel meghatározottakat, és ezektől +/- 5-10 cm-el eltérőket megnézni. Ha már a próbálgatás úgyse alkalmas a kajak kiválasztására, legalább az ideális evezőhosszt megtalálhatjuk.

Nyél
Újabban  jelent meg a hazai piacon az ergonómiailag formázott nyél. Azok akik sokat használtak már ilyet eltérően nyilatkoznak. Általánosságban úgy tűnik, hogy az ilyen nyél tényleg növeli a komfortot, és könnyíti az evező helyes kézbevételét, de a fogás variálását, átfogásokat nehezíti.

Sok evező készül szétszedhető és egydarabos kiadásban. Az egybe változat általában olcsóbb, és valamivel könnyebb, míg a szétszedhető könnyebben kezelhető sok esetben, főleg, ha a kajaktól függetlenül is akarjuk hozni-vinni. Tartaléknak csak szétszedhető evezőt lehet használni (hacsak nem eszkimólapát a tartalék), sőt, ha mindkét evezőnk két darabos, akár lehet egy keskeny viharlapát és egy széles, gyors evező a kezünk ügyében állandóan. Némely szétszedős lapát állítható szögű és hosszúságú. Ez igen hasznos képesség, ha mondjuk 2 féle kajakot is evez valaki, de az ideális hossz megtalálását is segíti. Persze utána fölösleges tömeget jelent csak.

©Minden jog fentartva – “Tengeri Kajak: Hogyan kezdjem?  II. Rész: Az evező” by saintus is copyrighted

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük