Kommunikáció – Bárhonnan bárkivel kajakosoknak

Néha úgy érzem, még nem jutott el mindenkihez az “információs társadalom” kifejezés lényege. Magunk mögött hagytuk már a 21. század egy kilencedét és a mobiltelefonok, műholdak és mindent átölelő internet korában még mindig megeshet olyan, hogy egy kiváló kajakos elveszik a tengeren, egy recsegő rádióüzenetet maga után hagyva, amiről napok múlva derül csak ki, hogy segélykérés volt. Amikor már késő. Még médiaszenzáció, ha valaki az óceánról nem küld üzenetet napokig, és az átlagember nem is tudja, hogy hozzáértő szemmel, ez inkább azokkal a régi gyerekcsínyekkel hasonlítható össze, amikor azt mondtuk, egy késői hazaérkazés után, hogy nem működött egy utcai telefon sem, vagy hogy az összes aprónknak lábakélt. (Utóbbi velem meg is esett, bár az aprópénz útja és pozíciója jól leképezhető volt valójában.)

A kommunikáció mint fogalom ugyan lefordítva “közzétételt” jelent, a köznyelv bármilyen információcserére használja a kifejezést. Az információcsere ideális esetben kétirányú, de ez nem szükségszerű, pusztán az lényeges, hogy bizonyosak lehessünk benne, az információnk eljutott a vevő félhez. Amennyiben ez nem fontos a küldőnek, azt az esetet inkább a pszichológia tárgyalja.

Lehetőségek kétirányú információcserére

A létező leghagyományosabb módját ennek a különféle fény és hangjelzések jelentik. Már inkább csak vészjelzésre használatosak az ilyen módszerek, de jó tudni, hogy pédául a magashegyi vészjelzésre (ami 1 percig 10 másodpercenként 1 jel, ami lehet hang vagy fényjel) van válaszjelzés (20 másodpercenként 1 jel), tehát ez végülis 2 irányú kommunikáció. A vészjelzés legismertebb módja a tengeren a síp. Ebből jó, ha minden kajakosnál van egy elérhető helyen, bár hatékonysága limitált, mivel igazán háborgó tengeren, még a közelben evező társaink se biztos, hogy észreveszik a jelzésünket. Kicsit jobb észlelhetőségűek a sűritett levegős ködkürtök. Ilyesmi főként éjjel, vagy korlátozott látási viszonyok között hasznos, nagyobb hajók közelében evezve. Mondjuk egy ködös halászfalu mellett, amikor a marcona rákhalász készül ránkborítani hajnali álmosságában az éjjeliedényt. Bár a ködkürt hasznosságához nem férhet kétség, a szárnyakon sikló Seacat ellen nem jelent hatékony védelmet.

A haditengerészet a mai napig használ fénylejzéseket, nem lehallgatható kommunikációként,
vagy navigációs célból.

A fényjelzések nagyjábol olyan régiek, mint ahogy az ember felfedezte a tüzet, vagy hogy képes lett fényesre csiszolni tárgyakat. A jelzőtűz kajakban ugyan nem használható, de a modern technika kifejlesztette a kémiai  égést, ami persze korábban is létezett, csak nem nevezték ilyen hangzatosan, és nem lehetett pár másodperc alatt elindítani, majd percekig integetni vele egy műanyag kajakban, anélkül, hogy az egész hóbelebanc el ne égjen kajakostul, mindenestül. Ma jelzőfáklyák, rakéták, füstjelzők sora áll rendelkezésünkre, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. Sajnos nem olcsó felszerelések ezek, és lejárati idejük is van, tehát állandó kiadást jelent, hogy ilyesmivel fel legyünk szerelve, de rendszeres tengeri csavargók 2-3 kisméretű jelzőrakétát tarthatnak maguknál. Esetleg egy ejtőernyős változatot nagyobb társaságoknak érdemes beszerezni. (Kb. 10 ezer forint egy ilyen, míg a kézifáklyák 2000 körül mozognak.)

Olcsó jelzőeszköz a tükör. Sokfelé lehet kapni jelzőtükörnek nevezett valamiket, de ezek a legritkább esetben alkalmasak arra, amire haszálni szeretnénk. Előszőr is, egy jelzőtükör legyen tiszta (ne ócska plasztik), kétoldalú, középen lyukas. A lyuk ne gombostűfejnyi, hanem legalább egyforintosnyi legyen. Még jobb, ha kis piros ablak vesz körül egy kisebb nyílást. Egy ilyennel pontosan lehehet célozni, és napsütésben akár több tíz kilóméterről is látható. Nyilvánvaló hátránya, hogy a baj inkább borult, viharos időben éri a kajakost. Ilyen esetekben jöhet jól egy vészvillógó, ami a mentőmellényre erősítve feltünőbbé teszi az úszó kajakost.

Már 1841 óta képes az emberiség rádióhullámokkal kommunikálni. Méghozzá nem is kis távolságokra. Az a rádióhullám, ami régen csak morzekódban írt mondatok továbbítására volt alkalmas, ma élőképet képes továbbítani egy zsebméretű ketyeréről bárhová a világban. Tény, hogy utóbbi nem csak a rádióhullám érdeme, mivel ahogy nőtt az időegység alatt továbított információ mennyisége, úgy csökkent a hatótávolság. A mai mobiltelefonok maximális elvi hatósugara 35 km (valójában kb. 5-10 km).  Emellett én még mindig sikeresen halgattam magyarnyelvű futball VB közvetítést Finnországban, egy lakatlan szigeten, egy 2000 forintért vásárolt rádióval.

Említettem a mobiltelefont. Valószínűleg másra sose lesz a legtöbbünknek szüksége. Evezni kell egy megbízható, vízálló darab, vízmentesen elcsomagolva, de elérhető helyen. Nem valami megaszuper okosfon, ami pont akkor fog lefagyni, amikor életünk legfontosabb hívását bonyolítanánk a partiőrséghez (nem, nem sörrendelésre gondolok). Egy régebbi masszív, hosszú akkuélettartamú, lehetőleg vízálló telefon megfelel. Aki a part mentén evez, valószínűleg lát majd térerőt, SMS-ekkel kommunikálva pedig hetekig működik egy feltöltéssel, ha csak esténként kapcsoljuk be. Az otthoniakkal megbeszélve, így akár napi időjárás előrejelzést is kaphatunk, megkérdezhetjük a komp-menetrendet, vagy ami tetszik.

A mobiltelefónia 2 nagy hátránnyal bír. Az egyik a már korábban említett hatótáv, ami magában ugyan nem lenne baj, de 2 telefon csak akkor tud kommunikálni egymással, ha az adótorony is hatótávolságon belül van. A telefonok távolsága, vagy közelsége nem számít. A másik gond, hogy ismerni kell a hívott fél telefonszámát. Ugyan a segélyhívók száma Európában egységes (112), de ha mondjuk  a felénk száguldó hajónak szeretnénk üzenni, ez nem megoldás. Itt jön képbe a tengeri használatra feljleszetett rádió, a VHF rádió. A rövidítés nagyon magas frekvenciát jelent. Ami elsőre furcsa név, mivel ez a 30-300 MHz-es frekvenciasávot takarja, ami jóval a mobiltelefonok 1000-2000 MHz körüli sávja alatt van, ám az már az UHF, azaz ultramagas frenvencia tartomány. Ebben a VHF sávban van még az AM és FM rádiók sávja, és csak kicsit feljebb a teljesen szabadon használható PMR (446) sáv, amihez kis hatótávú rádiókat már 4-5 ezer forintért be lehet szerezni. Bár a VHF sávot a modellrepülőktől az űrkutatásig sok mindenre használják, a 156-tól 162 MHz-ig terjedő sáv a tengeri hajózásnak fentartott tartomány. Ezt 88 csatornára bontva használják minden tengeren elképzelhető rádiós feladatra. A csatornaleosztás országonként változhat, de a 16-os csatornát fontos megjegyezni, mivel ez minden országban vészjelzésre használatos, és általában a partiőrség figyeli az itt zajló kommunikációt. Fontos továbbá a 9-es csatorna fontos, ami általában hajók közti kommunikációra szolgál. A hatótávolság sajnos itt sem tökéletes. Az ilyen rádiók 5-6 wattos teljesítménye 10-15 km-es távolságig hatékony. Léteznek átjátszóállomások, melyekkel jelentősen bővül a lefedhető terület, de az óceán közepén még ez sem használható kommunikációra, csak levélnehezéknek. A fogyasztásuk és akkumulátor élettartamuk sem ideális az ilyen rádióknak, de csak szükség esetén használva megfelelően tarósak lehetnek.

A kétirányú kommunikáció legmagasabb szintjét a műholdas telefonok jelentik. Ezek nem GSM adótornyokat, hanem alacsony pályákon keringő műholdakat használnak. A legismertebb Iridium rendszer 66 +6 tartalék műholdból áll, melyek az egész bolygót lefedik, holt területek nélkül. (Az Iridium név onnan jött, hogy 77 műholdat terveztek fellőni, amely szám azonos az irídium atom körül keringő elektronok számával, ill. rendszámával.) A rendszer tökéletes kommunikációs lehetőséget biztosít, a Föld bármely fedetlen pontjáról, ám ennek ára van. A 200-300 forintos percdíj még nem is annyira mellbevágó (persze itthon vásárolva a szimkártyát, ez jóval többre jönne ki). A készülékek 400-500 ezer forint között mozognak és a drágábbak is csak cseppállóak, így a tengeren erősen kell vigyázni, nehogy baleset érje őket. És ezek csak az idehaza kapható olcsóbb, kisebb tudású készülékek. A fogyasztásukról még nem is szóltam, ami gondolom nem igényel különösebb magyarázatot. Egy GSM rendszerű telefonnál nem sokkal nagyobb méretű eszközökről van szó, amelyek nem pár kilóméterre egy adótoronyba sugároznak, hanem 800 kilóméterre az égbe. A készenléti idejük 30 óra, vagy 3-4 óra beszélgetési idő. Utána tölteni kell, amikor még védtelenebb a készülék, a nyitott töltőfedél miatt.
Léteznek más, olcsóbb (~200e/készülék) műholdas szolgáltatások is, korlátozottabb lefedettséggel, de a lényegi hátrányokat, miszerint ezek így is rendkívül drágák, és az elektromos táplálásuk nehezen megoldható, nem lehet megkerülni.

Egyirányú kommunikáció – vészjelzés

A lakatlan szigeten, egy vérfoltos röplabda táraságában jelzőtűz eszkábálása már a múlté. Többféle műholdas ketyere létezik, melyek kimondottan vészjelzés küldésére vannak kitalálva. Létezik automata, manuálisan indítható, kicsi, nagy, úszó, elsüllyedő, mindenféle. Összefoglaló néven EPIRB-nek (Emergency Position-Indicating Radio Beacon) vagy PLB-nek (Personal Locator Beacon) nevezik az ilyen készülékeket. Ma a GPS vevővel felszerelt digitális készülékek a leginkább elterjedtek, melyek személyre szóló, regisztrált eszközök, így a vevő oldalon a keresett személy nevét és pozícióját is ismerik. Ezek a készülékek sem olcsók. 100 ezer forint körül mozog a legtöbb, de ezért a pénzért meglehetősen sokáig biztonságban tudhatjuk magunkat, mivel egyéb díja nincs, jó esetben még a mentést is megúszhatjuk ingyenesen, ha olyan gyártót találunk, aki biztosítást is ad a készülék mellé. Még jobb esetben sose használjuk. Ez rögtön felhívja egy fontos dologra a figyelmet. 100 ezer forint egy olyan masináért, amit valószínüleg az életben egyszer használunk? Persze ha kell, megfizethetetlen, hogy van nálunk, de nincs olyan megoldás, aminek a normál életben is van haszna?

Végre eljutottunk oda, amiért ezt a cikket egyáltalán elkezdtem. Mindenki leszűrhette, hogy ha mindenféle istenhátamögötti helyről akar üzengetni az ember, akkor a műholdakkal jár a legjobban. Viszont a 2 irányú műholdas kapcsolat drága, és energiaigényes. Nincs is rá szükség, mert egy átlagos kajakos 2-3 naponta elér olyan helyre, ahol van mobiltelefon szignál, így megkaphatja a szükséges bejövő információt. Az ideális jeladó pedig egy SPOT nevű kis eszköz. 3 lítiumelem hajtja (kb. 500 forint/darab) és napi 2-3 üzenettel számolva hónapokig működőképes marad. Könnyű, kicsi és teljesen vízálló. A Globalstar nevű műholdas telefonrendszert használja, ami ugyan nem fedi le az egész planétát, de nem sok marad ki. Az Atlanti óceánon például tökéletesen használható. (Ha natán valaki megint arra lökhajtású-kenuzna.) Az ára ugyan ennek sem kevés. 50-60 ezer forint árfolyamtól és bolttól föggően. (Ja, és kishazánkban természetesen sekni sem forgalmazza, ellentétben a 130 ezer forintért árult EPIRB-ekkel és 500 ezerért kapható műholdas telefonokkal.) Erre még rájön egy 30 ezer körüli éves előfizetési díj, ami mentés esetére szóló biztosítást (igen komoly összeghatárral), 200 SMS üzenetet, valamint korlátlan számú e-mail elküldését engedi bárhova a világba. Plussz pénzért akár még élő tracklogot is képes közvetíteni, a regisztrációhoz járó saját netes felületre. (Amit persze be lehet illeszteni bármilyen honlapba.)

A Spot jeladó műholdas lefedettsége.

Az alapkészüléken 6 gomb van. 1 bekapcsoló, egy SOS, Ok, Track, Costum, és egy Help. Az SOS gomb egyezik a műholdas vészjeladók jelzőgombjával. Ha megnyomjuk, folyamatossan sugározza a pozíciónkat és vészjelzést küld, amíg le nem merül az elem, vagy nem küldünk egy “mégsem” üzenetet. A jel egy nemzetközi mentés-koordinátor központba fut be, ahonnan a pozíciónknak megfelelő mentőszolgálatot riasztják, legyünk akár tengeren, akár szárazföldön. Emellett a felhasználó által megadott 2 kontaktot is értesítik. A Help (segítség) gomb nem ilyen komoly, bár ez is folyamatos pozícióküldésre képes,de ez csak egy általunk előre beálított segélykérést küld a megadott személyeknek SMS-ben vagy email-en. Akkor lehet hasznos, ha például mégsem tudsz eljutni a tervezett végcélodhoz, és inkább máshova rendeled vele a kocsit, vagy bármilyen, nem veszélyes szituációban. A Checkin/OK gomb egy egyszeri üzenetet küld megadott kontaktoknak. A Costum mesage (saját üzenet) gomb pedig egy másik üzenetet. Mindkettő előre beállítható, de csak interneteléréssel módosítható. Összesen 10 címre tudja szétküldeni a rendszer, de ebben lehetnek közösségi hálózatok is. Így gyakorlatilag minden ismerősünknek elmondhatjuk, hogy jól vagyunk, vagy hogy mondjuk elértünk a tervezett célhoz. Mindezt koordináták kíséretében. A Track (útvonal) gomb pedig, ha rendelkezünk a szükséges plussz előfizetéssel, 10 percenként küldi haza a pozíciónkat, melyet egy googlemaps alapú térképen lehet követni.

És ez csak a legegyszerűbb üzenetküldő masinéria. A Spot Connect nevű készülékkel és egy mobiltelefonnal akármilyen SMS-t el lehet küldeni bárhonnan. Hátránya, hogy ez utóbbi készülék igényel egy okostelefont, és többet is fogyaszt, mivel rádiós kapcsolatot tart fenn a mobil és önmaga között. Ha jól el vagyunk látva árammal ez persze nem gond, de a sima Spot kényelmét nem nyújtja, ami egy mentőmellényre erősítve egy gombnyomásra küldi haza, milyen remek helyen is vagyunk éppen. Utóbbi eszköz inkább autós túrákon hasznos társ, részben a fogyasztása miatt, részben pedig azért, mert a nyílt vízről minden esetben gyorsabban és nagyobb megbízhatósággal tud a kis készülék üzenetet továbbítani. A magas partfal, sűrű lombkorona vagy közeli épületek mind a GPS pozíciókeresését lasítják, mindpedig az üzenet műholdra juttatását akadályozzák. A nyíllt vizen, viszont nem a legkényelmesebb bluetooth párosítást végezni, csak azért, hogy végül hazaüzenhesd: “Spotolás közben beázott a telefonom.”

A Spot nem a csúcsa az outdoor üzenetküldésnek, mert a lefedettsége nem teljes, egyirányú, és még abban sem lehetünk teljesen bizonyosak, hogy az üzenetünk célhoz ért. Csupán szerintem messze a legjobb kompromisszum. Vészjelzés küldésére PLB/EPIRB készülékek megbízhatóbbak persze. A Spot készülék robosztussága, és jelerőssége nem mérhető egy dedikált vészjelző készülékhez, így ha teheted, szerezz be egy ilyet is. Léteznek más hasonló eszközök, mint például az Iridium hálózatot használó InReach, amely a globális lefedettség mellett jelzi, hogy az üzenetünk célhoz ért és akár kétirányú kommunikációra is képes. A készülék alapára itt is 50 ezer forint körüli, viszont itt a havi előfizetés 2000-10000 forintig variál, a szolgáltatások függvényében. A globális lefedettség miatt világkerülő hajósoknak ideális az utóbbi készülék, viszont a legtöbbünknek kicsit túlzott. Mondjuk ha lehet szüneteltetni az előfizetést, akkor megérheti.

Kicsit hosszúra nyúlt cikkem után láthatjátok, hogy a lehetőségek elég tágak, rengeteg viszonylag olcsó, bárki számára megvásárolható megoldás létezik az kommunikációra. Az alapvetőeket, mint a síp vagy a jelzőtükör mindig érdemes magunknál tartani. A többi a túra nagyságától, a veszély mértékétől, a civilizációtól való távolságtól, és legfőképpen saját felelősségünktől függ. Utóbbival tartozunk a velünk utazóknak és az értünk otthon aggódóknak egyaránt. Végezetül fontos újra leírnom, hogy a mai technológiai fejlettség mellett senki nem kell, hogy amiatt vesszen el(/oda), mert nem tud jelt adni magáról. Ma már szimpla hozzá nem értés vagy átverés azt állítani, hogy “nem tudtam üzenni haza mert…”

Források:
http://en.wikipedia.org/wiki/Flare_(pyrotechnic)
http://en.wikipedia.org/wiki/VHF_Marine_Radio
http://en.wikipedia.org/wiki/Cell_site
http://en.wikipedia.org/wiki/Morse_code
http://en.wikipedia.org/wiki/Vhf
http://hu.wikipedia.org/wiki/PMR_rádió
http://en.wikipedia.org/wiki/Iridium_Communications
http://en.wikipedia.org/wiki/EPIRB
http://tech.spotcoolstuff.com/delorme-inreach-review/gps-catellite-communicator
Jonathan Hanson – Sea kayak turing

©Minden jog fentartva A mű csak a szerző engedélyével sokszorosítható.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük