I. RÉSZ: A KAJAK
Mivel magam is nemrég kezdtem a tengeri kajakozást, és egyelőre főként a lexikális tudásom nagy a témában, kevés gyakorlati tapasztalattal, úgy gondoltam hasznos lehet, ha leírom, saját kezdeti tapasztalataimat, egybeöntve más, irodalmi információkkal, tanácsokkal. Talán segít valamit azoknak, akik elkezdenék ezt a sportot.
Alapvetően a kajak megválasztásával lenne érdemes belevágni egy ilyen összetett sportba, mint a tengeri kajakozás, hiszen anélkül igazán nem lehet vízre menni. A kereskedelmi hozzáállás egyértelmű. Próbálgass, majd vegyél valamit, amit úgyis „kinősz” aztán vegyél egy másikat, amíg csak pénzből vagy lelkesedésből futja. Külföldön ezzel a mentalitással nincs is gond, mivel ahol virágzik a tengeri kajakozás, ott a használtpiacon könnyű túladni egy-egy megunt darabon, és olcsón megvenni mások hajóit. Nálunk használtan alig-alig kapni kajakot, más felszerelés pedig legfeljebb vadvízi vagy versenykörökből leselejtezett, tengerre nem igazán alkalmas darab van. Sajnos az igazság az, hogy tényleg a fent említett vásárlás-csere megoldás az igazán üdvözítő, ha a számunkra ideális hajót keressük. A baj csak az vele, hogy elég drága. Ha valamilyen érthetetlen, és megvetésre érdemes módon mégsem az a célunk, hogy a kereskedők gennyesre keressék magukat segítségünkkel, jobban járunk, ha az egész kajakhajsza elött bekéredzkedünk egy sportegyesületbe (ezt nem túl sok pénzért a Duna mentén sokfele megtehetjük) és kipróbálunk egy portya, majd némi lelki felkészülés és megfelelő vízhőmérséklet elérése után egy versenykajakot. Ez megadja azt az alapot, hogy később, a próbaköreink után nem egy atomstabil hajót veszünk, ami aztán később csak visszafog mint sebességben, mint pedig tengerjáró-képességben. A saját véleményem az, és ezt csak nagyon halkan merem leírni, hogy ha próbálgatással keressük a jó kajakot, majdnem biztos, hogy rosszat sikerül vennünk. Ennek az az egyszerű oka, hogy síkvizen próbálkozhatunk, ráadásul rövid időre ülünk a hajóba. Egy teljes napos tengeri evezés nagyon más, és akkor még nem is szóltam arról, hogy az ember fejlődik is. Ami egyszer még megfelelt később túl stabilnak és lomhának kezd érződni.
Node tényleg tengeri kajak kell? Legtöbben maximum a Balaton hullámain próbálgatják, mit bír egy ilyen óriási csataló, vagy csillagtúrázgatnak valamely folyami, esetleg Adriai kempingből. Erre igazából a tengeri kajak talán a legrosszabb választás. Dögnehéz, bazinagy üvegszál vagy polietilén halmazok, amik nem igazán gyorsak, vagy fordulékonyak. Egyedül a szárazon kezelhetetlenek, ráadásul drágák. Kell ez nekem? Van hely 150 liter felszerelésnek, ami lehet akár 70 kiló, bírja az 5 méteres hullámokat, de fenébe is, egy portyakajak 10 kiló, simán megy 10 Km/h fölött, és 100 ezer alatt megkapom. Egynapi cucc abba is belefér, ráadásul sérvet se kapok, ha egyedül kell felrakni a kocsira. Érdemes tehát elgondolkodni, mire is akarjuk használni. Ha ezen túl vagyunk, már sejthetjük is, mit szeretnénk csinálni a hajóval. A következő lépésről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint irány a tesztnap, kajakbemutató-hétvége, vagy ami van, aztán beleülni mindenbe. Szerintem irány a Net, és kigyűjteni, ki, mit forgalmaz kishazánkban, aztán ezekkel az információkkal neki lehet esni a keresőknek, és végignyálazni mások véleményét az egyes márkákról, típusokról.
Mivel manapság már a hazai kínálat a röhejesről eljutott a majdnem szánalmas szintre, ami azt jelenti, hogy a világ több száz (vagy talán ezer) gyártója közül már több mint 10 elérhető itthon is, már érdemes némileg szűkíteni, hogy melyik ladikoknak nézünk egyáltalán utána. Ha tényleg tengeren szeretnénk kajakozni a leendő szerzeményünkkel, érdemes rögtön kizárni az 5 méter alatti, vagy 60 cm-nél szélesebb hajókat. A hosszról persze megint csak lehet vitát nyitni, van olyan, ami szerint 420 cm-is elég a tengerre, mások szerint, ami 550 alatt van, az hulladék. Mivel ezt a cikket én írom, és nem ők, szimplán ignorálom a szórást, és azt mondom, 5 méter a minimum, a max pedig az, mit még szemrebbenés nélkül raksz fel a 3,5m-es Suzukidra.
A hajók anyaga alapvetően 2 féle. PE vagy laminált. A PE azaz polietilén a hazánkban kedvelt anyag. Olcsó, strapabíró, ellenben nehéz és nagy a vízbeli súrlódása, mivel a felülete egyenetlen. A laminált kategória tovább osztható, a szerint, milyen szállal erősített műgyantát használtak. Kezdő kajakosnak ez nem igazán fontos kérdéskör, elég azt tudni, hogy ez az igazi kajak alapanyag, de drága, és törődést igényel.
Másik fontos kritérium a csomagtér mérete, és a teherbírás. Ezek együtt szeretnek változni, valamint ha kilóból kevés fér be, akkor térfogatból úgyse tudja az ember összehozni az elsüllyesztést. Ez a kérdés ismét igényel jó adag töprengést. Ha túráztál korábban, tudod, mekkora térfogat kell a felszerelésnek, élelmiszernek, víznek. Ez utóbbi kritikus lesz tengeren. Napi 2-4 literrel érdemes számolni, annak függvényében, hogy az élelem víztartalma mekkora. Logikus, hogy a száraz levesek, tészták viszik a vizet, és ez bele kell kalkulálni. A nyári Adria szintén „issza” a kajakos vízét, és gondolni kell arra is, hogy jöhet akkora vihar, hogy 1-2 napra egy lakatlan szigeten ragadunk. Ha netán hideg vidékeken túráznánk, a ruházat, hálózsák rettentően sok térfogatot emészt fel, ráadásul a kajakosnak gondolnia kell rá, hogy minden viselt ruházata elázhat, így nem árt legalább 2 váltással rendelkezni, hacsak nem technikai cuccban vagyunk, de erről egy későbbi cikkben…
Sok gyártó nem adja meg a rekeszek térfogatát, így személyes találkozásokra lesz szükség, ha ilyen elvetemült ladikfabrikáló termékét választanánk. Amire ilyenkor érdemes odafigyelni az a hajó magassága. Mivel ugye a térfogat ilyen 3 dimenziós téma, ez az utolsó adat, ami lényegesen befolyásolja a rakterek méretét. Ha megfelelőnek ítéljük a hely nagyságát, és a rekesznyílások mérete nem teljesen kiábrándító (meglepően kis réseken be lehet pakolni ezekbe a hajókba…) akkor érdemes kipróbálni a vízen is a kajakot. Ha annyira kezdők vagyunk, hogy ezt a cikket kell kiindulásnak vennünk, akkor túl sok mindenre nem kell odafigyelni. Ha a kereskedő figyelő tekintete és utasításai ellenére máris beborultunk, akkor rossz volt a választás. Ha atom stabilnak érezzük a hajót akkor pláne rossz lóra tettünk. Ha netán versenykajakban kezdtük pályafutásunk, eszünkbe ne jusson egyet is húzni az evezővel, ha nem akarunk végleg kiábrándulni ez egészből. Ezek a kajakok lomhák. Ezt el kell fogadni, esetleg sok-sok pénzért választani valami karcsú üvegszálast, de az megint más cikkre tartozik már…
A kényelem az egyetlen igazán jól tesztelhető tényező, ha édesvízen próbálgatunk. Első, amivel szembesülünk, a bejutás lesz. Ilyenkor erős a vágy, hogy jó nagy beülővel szerelt hajót vegyünk. Igazából ez másodlagos szempont. Megfelelő technika kérdése, és a legapróbb „ocean” clockpitbe is simán beugrunk. Fontos szempont viszont a hajókontakt. Ez először abban nyilvánul meg, hogy van-e valamiféle térd vagy combtámasz. Erre megfelel a beülő alja is, ha az nem túl nagy, és lóg ki a lábunk a semmibe, vagy jobb esetben állítható párnázott combtámaszt kapunk. Második ellenőrzőpont a lábtámasz. Állítsuk be úgy, hogy hátra tudjuk tolni magukat az ülésben, és mégis elérjük a térdünkkel a támasztási pontokat, vagy ha nincs semmi kijelölt pont, akkor a beülő alját. Eljutottunk a deréktámaszig. Ennek szimplán kényelmesnek kell lennie, ha kihúzott felső testel, (nagyon) enyhén előredőlve evezünk. Jó dolog, ha dönthető, állítható, de a lényeg, hogy kényelmes legyen. Az ülés idővel mindenképpen nyomni fog eleinte. Ha már az első 20 percben kényelmetlen, akkor baj van vele, de egy óra után mindenképp rossz lesz.
Ha a gyári adatok és a próbakör egyaránt bíztató képet ad a hajóról, és az ára is megfelel, érdemes utoljára még végignézni minden fellelhető tesztet a neten. Itthon sajnos tengeren kipróbálni nehéz a kajakokat. Nincs más, mint hinni másoknak
©Minden jog fentartva – “Tengeri Kajak: Hogyan kezdjem? I. Rész: A kajak”
by Pethő László is copyrighted