Alapok:

Sajnos egyelőre csak egy rövid kapcsolatom volt ezzel a cseh gyártású, kompozit csónakkal. Életem első üvegszálas tengeri hajója volt, és kicsit másra számítottam. Eddig csak a hazai üvegszálipar síkvízi remekeivel volt dolgom, melyekhez képes a Svalbard egy ágyúnaszád. A (papíron) 24 kg-os súlyával azonnal kimagaslik az átlagos kompozit mezőnyből, mely sok grammhuszárt eltántoríthat. Ellenben egyetlen lenéző pillantásnak sincs helye, mivel ezért a súlyért cserébe olyan merev és masszív hajótestet kapunk, amihez hasonlót, ennyi pénzért nem nagyon lehet venni.  A 24 kg a még éppen egyedül is cipelhető tömeg. Legalábbis üresen. Megpakolt hajónál viszont mindegy, hogy a 70-80 kg-os evezős, és 40-50 kg cucc mellett 18 vagy 24 kilót nyom a ladik. Különben meg pénz kérdése csak a Kevlár vagy Karbon verzió, utóbbi 16 kilóval. A Svalbard 535 cm-es hosszával és 55 cm szélességével karcsú formának mondható, viselkedésével azonban rácáfolt a puszta adatok sugallta várakozásaimra.

Forma, design:

Egyszerűen szép hajó. Semmi igazán feltűnő, vagy különleges nincs rajta. A tervező a grönlandi formából indult ki, és egy sallangoktól mentes, letisztult hajót alkotott. Az elülső deck éppen csak egy árnyalatnyit van megemelve, de ez már elég, hogy hosszabb lábú evezősnek is kényelmes lábteret adjon. Legalábbis nekem, a 193 centimmel pont megfelelően volt méretezve ez a rész. Volt már szerencsém színtén az eszkimókat majmoló olyan design-hoz, ahol annyira alacsonyra sikerült szabni az első decket, hogy majdnem teljesen kinyújtott lábbal fértem csak be. A probléma abban állt, hogy emiatt az anatómiailag seggre formázott ülésből a combjaim kiemeltek, mivel feltámaszkodtak az ülés elülső élére.  Sajnos ez igen kényelmetlen pozitúra.
A fenékforma lapított V, enyhe ‘rocker’-rel, ami lágy ívvel megy át a döntött oldalfalakba. Mindez 55 cm szélességben.  Nekem igen jó véleményem van erről design-ról, mivel egy közepesen stabil, közepesen gyors, jól manőverezhető, és gyakorlással jó iránytartó formát sikerült kihozni. Első belehuppanásra kicsit billegős a hajó, de hamar meg lehet szokni. A másodlagos stabilitással nincs baj, szépen fokozatosan döntve egyre inkább ellenáll, amivel egy imbolygó kezdőt is meggyőz a víz feletti lét felsőbbrendű mivoltáról. Fotós hajónak persze nem ezt a hajót ajánlanám, de némi hozzászokás után egy vízálló kompakttal bárki bátran próbálkozhat.

A fentebb már ecsetelt letisztult formában itt ott felfedezni néhány pusztán esztétikai célzatú elemet is. Ilyenek például a talán kifeszített bőrök illúzióját keltő élek a fedélzeten, melyhez hasonlót a Point 65 egyes formaterveiben is látni, és melyek kiváló éleket tudnak nyomni a deck-gumik alá benyomott térképekbe, vagy mentőmellénybe. Ezen kívül minden más design, csak festékből van, és nincsen túlzásba víve. Eddig csak sárgában láttam ilyen ladikot, ami nekem nem tartozik a kedvenc kajakszíneim közé, de ennek a hajónak jól áll. Persze lehet, hogy csak azért, mert nagyobb részen fehér a festék, mint ahol sárga.

Menet közben:

Ergonómia szempontjából elég jóra vizsgázik a hajó. Az erős test mindenféle bekászálódási kísérletet jól tűr. A beülő peremre támaszkodva véletlenül sem támad az az érzése az embernek, hogy az nem bírná el, ami egyáltalán nem ritka a régebbi versenykajakoknál (ahol igen gyakori probléma ennek a résznek a leszakadása). Kell is a támasz, mivel a beülő már a nagyobb nyílású G verziónál is szűk egy szimpla belehuppanáshoz. Lehet, hogy alacsonyabb evezősnek nem kell tekeregnie beszálláskor, mivel nekem is csak 1-2 cm-en múlott.  Itt meg kell jegyezzem, hogy nem igazán értem hogyha készítenek szűk coockpit-es változatot (E -verzió) akkor miért nem lehet a nagyobb beülő akkora, hogy tényleg laza ki-beszállást biztosítson mindenkinek. Egy kulcslyuk formájú beülő úgy is megadná a megfelelő hajókontaktot.

Bejutva egy elég kényelmes ülés fogadott, ami ugyan párnázatlan, de igen jól eltalált alakú, így semmi panaszom nem volt rá. A háttámla, vagy inkább deréktámasz már sokkal kevésbé volt szimpatikus. Ugyan sok beállítási lehetőség kínálkozik rajta, mégse akar sehogy igazán jó lenni. Kicsit talán keskenyre sikerült szabni…

A hajókontakt kiváló. Egyáltalán nem éreztem, hogy lötyögnék a hajóban. Az ülés kellően szűkre szabott (egyeseknek talán túl szűk is lehet), a térdek jól támaszkodnak a beülő alján, és a lábtámasz is kényelmes.

Sajnos sebességi méréseket nem végeztem, de kellően gyorsnak tűnt a hajó, legalábbis a velem együtt húzó PE-hajók mellett. Valamivel azért többet vártam, de úgy tűnik, hogy a szélességet meghazudtoló stabilitás ára a keskeny mivoltát meghazudtoló lomhaság. Már ha ezt lomhaságnak tekinthetem.

A hajó irányírását szokni kell. Büntet minden hibás evezőhúzásért, és míg a saját kajakjaimban nyíl egyenesen megyek, ebben, amikor kicsit is nem figyeltem, máris kacsáztam keresztbe-kasul a Dunán. Odafigyelve viszont jól tartja az egyenest, és emellett fordulékony is. Mindezt kormánylapát nélkül. Saját véleményem szerint ez igen jó kombináció, mivel az eddig általam próbált hajókban vagy arra megy el sok erő, hogy megforduljak ha kell, vagy arra, hogy egyenesben tartsam a hajót. (Vagy kellett egy kormánylap).  Ehhez a kajakhoz „csak” meg kell tanulni evezni, és nincs vele gond.

A részletek:

Az árához képest szépen kidolgozott hajó.  A rekeszek válaszfalai üvegszálból vannak, így nem lesz gond az újraszigetelésükre, valamint jobban megtömött rekeszek esetén se jönnek ki a helyükről. A rakterek fedelei az elterjedt Kajaksport-féle gumifedelek . A kötélzet megfelelő, egyedül talán az javítana az összképen, ha elöl háló lenne, valamint a beülő mögött is lenne valamiféle gumis rögzítési lehetőség. 

A beülőben nem vitték túlzásba az extrákat. Egy egyszerű, állítható lábtámasz, üvegszálból formázott térdtámasz, és ülés. Utóbbit a beülő felől csavarok tartják fixen, alulról pedig egy nagy darab habszivacs támasztja. Mindenesetre nem érezni hidegnek, szóval lehet, hogy az alárakott szivacsdarabnak van haszna e téren is.
Csomagtartó rekeszből nincsen hiány. Először is a beülő előtt van egy aprócska, hajótesthez laminált doboz, telefonnak, esetleg valami aprócska fényképezőgépnek. A nyílása talán lehetne egy árnyalattal nagyobb, hogy még az én kezem is beférjen, ezzel lehetőséget hagyva, hogy a dobozka legbelső részét is elérjem, és az esetleg beleszórt aprót ne csak nagyobb orrhullám esetén tudjam kihalászni. (A vízi gyrosozókat ugyanis rendszerint csendesebb öblökbe telepítik:) Tény, hogy nagyon jó ötlet ez a tároló, főleg, hogy a Prijon hasonló megoldásával szemben ez valóban vízálló, de sajnos a mérete eléggé behatárolja a használhatóságát. Persze gondolt a gyártó a nagyobb izéket is szárazon tartani vágyó evezősökre is, és a beülő mögött akkora napi tárolót hagytak, ami mellett néhány kajak első rekesze lazán elszégyellheti magát. A nyílás elég nagy ahoz, hogy ki-be lehessen huzigálni egy komolyabb evezőskabátot, vagy spricót, de nagyobb fényképezőgépek is könnyedén beférnek. Talán napi tárolónak, jelen formájában túl óriási is lett ez a rekesz, mivel a belső részére a hajóban ülve elég nehéz lehet benyúlni, pláne ha tele van pakolva. Elkéllt volna rá még egy nyílás, a másik oldalra és talán egy elválasztófal is. Úgy lehetne, mondjuk ruházati (ami lehet nedves) és fotós (ami meg nem) tárolónak használni. Így szerintem feleslegesen sok helyet vesz el a hátsó rekeszből, ami az egyetlen rekesz ahova nagyobb tárgyakat is be lehet rakodni.

A raktér méreteiről sajnos számszerű adatokat nem sikerült fellelni, de ránézésre átlagos méretűnek tűnnek.  Nem nevezném expedíciós hajónak, de egy átlagos túrafelszerelés jól megférhet benne. 

Összefoglalás:

Kitűnő hajó középhaladó/haladó evezősök részére, illetve olyanoknak, akik nem félnek egy kis imbolygástól és kacsázástól a kezdeti próbálkozásaik közben, valamint hajlandóak megtanulni kezelni ezt az érzékeny, de jól evezve kezes kajakot. Kitűnő hajó lehet tengerre, és jó manőverezhetősége miatt hazai folyókra is. Masszív felépítése, és üvegszálas mivolta miatt törődéssel életre szóló hajó lehet.

A tesztelt darabot a nyunyókajak-biztosította.