Néha úgy érzem, még nem jutott el mindenkihez az “információs társadalom” kifejezés lényege. Magunk mögött hagytuk már a 21. század egy kilencedét és a mobiltelefonok, műholdak és mindent átölelő internet korában még mindig megeshet olyan, hogy egy kiváló kajakos elveszik a tengeren, egy recsegő rádióüzenetet maga után hagyva, amiről napok múlva derül csak ki, hogy segélykérés volt. Amikor már késő. Még médiaszenzáció, ha valaki az óceánról nem küld üzenetet napokig, és az átlagember nem is tudja, hogy hozzáértő szemmel, ez inkább azokkal a régi gyerekcsínyekkel hasonlítható össze, amikor azt mondtuk, egy késői hazaérkazés után, hogy nem működött egy utcai telefon sem, vagy hogy az összes aprónknak lábakélt. (Utóbbi velem meg is esett, bár az aprópénz útja és pozíciója jól leképezhető volt valójában.)